Így írok én

 "Jó estét..."

Nem véletlen, hogy a posztjaimat hol tegeződve, hol magázódva, hol "bratyizva", hol a 3 lépést megtartva írom.
A reklám is ilyen.
Tudni kell, milyen célcsoportot "támadunk" meg vele.

Fontos lehet a célközönség kora, neme, műveltsége, magassága, szélessége, lakhelye, foglalkozása, esetleg még fogainak száma (nem hülyülök, képzeljük csak el egy fogorvos honlapszövegét) minden számíthat, sokat nyom, nyomhat a latban.
A reklámszöveg stílusa, hosszúsága, arculata nagyban függ attól, kinek szánjuk!

Tegyük fel, felkérnek bennünket egy temetkezési vállalat honlapjának készítésére.
Ugye nem piros, csillogó sablonban gondolkodnánk?
Személy szerint pedig jómagam nem írnék pár sornál többet, mert a gyász "üzlete" némaságot igényel...

Képzeld csak el, mi lenne, ha azt írnám mondjuk egy... komoly konferencia meghívóra, ahol csupa "nagy" ember találkozik: " Helló! Örülök, hogy megint beteszed azt a negyvenhatos csukád hozzánk, csak le ne vesd az előadás alatt, mint tavaly. Sört hozz, únjuk az üccsit, várunk mint szikkadtzsemle a prézlireszelőt!" 

Okok, belátom, túllőttem a célon. De tökmindegy, a lényegen nem változtat.
Lényeges, hogy megtaláljuk azt a hangot, amit az adott munkához szükségeltetik.
Ennél is van egy kulcsszó: empátia...
Tudni kell, hogy a vevők döntő többsége milyen hangot vár el a szolgáltatótól.

Ha a stílus nem megfelelő - katt, és már ott sincsenek.
Mi pedig elvesztettünk egy potenciális vásárlót.
Azt mondják az okosok, 3 másodperc...
3 másodpercen áll, vagy bukik, maradnak -e.

Mire elég 3 másodperc?
Elég akkor, ha a vevő "élőben" látja az üzletünket, a terméket, hiszen megfoghatja, megnézheti, körbecsócsálhatja, próbálhatja, stb..
Elég akkor is, ha létrejöhet egy személyes találkozás a "kézzelfogható üzletben", szimpátia alakulhat ki, szemkontaktus jön létre, és igen, bár nem is tudatosan, de érezheti az illatunkat, ami aztán vagy vonzza, vagy taszítja.

Az online világban csak a képernyőn láthatja a portékát, nincs illat, személyes varázs, hang...

Ezért a bűvös első 3 másodpercben kell pótolni, létrehozni valamit.
Meg kell ragadni a figyelmet!
Az első mondatban benne kell lennie az adott célcsoportnak szánt üzenetnek:
Az üzenet minden esetben az, hogy mi tudjuk, mi az Ő problémája, és arra MI vagyunk a megoldás.
Mi tudjuk, a vevő nem biztos benne.
Hogy be tudjuk bizonyítani: neki MI kellünk, virtuális üzletünkben kell tartanunk.
Az első 3 másodpercben sok minden eldől!

Egyelőre ennyi, ugyanis úgy gondolom, kedves figyelmüket, figyelmeteket ezzel a témával most nem akarom tovább terhelni, ahhoz túl késő van. (Meg persze én is fáradt vagyok.:))

Ha szeretne garantáltan 3 másodpercnél tovább "nálam" maradni, nézze meg a saját referenciáimat:
Ha megoldást akar, mert unalmas a honlapja, ide kattintson!
Ha olvasni akar, történeteket, tabuk nélkül; ide.

Jó éjt mindenkinek!



 

Maradjunk tisztelt Knézy Jenő beköszönésénél, "Jó estét, jó...", remélem nem veszi senki tiszteletlenségnek, de e mondat tekintetében /pill. alkotói válság emészt.:)

Mai bejegyzésemet egy mondatom köré építem.
Mint bevalottam, elég pofátlan vagyok, tehát azt remélem, fogják ezt még tőlem idézni.:)

Az ominózus sor:
Nem csak abból látom; sikeres vagyok, hogy sok a megrendelésem, hanem abból, hogy támadnak a konkurenseim, illetve ráérnek velem foglalkozni.

Mi a siker?
Einstein óta ismerjük a relativitáselmélet fogalmát.
A siker is hozzávetőleges dolog.

Ki vallja, ki vallhatja sikeresnek magát?
Aki gazdag?
Ki a gazdag?
Akinek feszített víztükrű medence van parkjában, és pálmaággal legyezik?
Vagy az a gazdag, aki azzal foglalkozik, amit szeret, akinek HIVATÁSA, HOBBYJA  a munkája, és ezért még pénzt is kap?

Siker...
Tökmindegy,  hogyan írjuk körül a sikert.
HA MÁSOK TISZTELIK A TEVÉKENYSÉGEDET, BÍZNAK BENNED, A HOZZÁÉRTÉSEDBEN, ALÁZATOS VAGY A MUNKÁDDAL SZEMBEN, TUDOD MIT AKARSZ, ÉS MINDENT MEGTESZEL ÉRTE, HOGY SIKERÜLJÖN, belátod, hogy igen, nem vagy hibátlan, de akarsz fejlődni, akkor sikeres vagy!
Nekem ezek a siker ismérvei.

Viszont van olyan vastag bőr a képemen, hogy azt mondom, az is jellemzi a sikert, hogy a konkurenseim piszkálnak!
:)

Volt, aki perelni akart, mert hasonlított a sablonunk.:)
Ugyan! Eszem ágában sem volt rá hasonlítani.

Volt, aki kéretlenül kioktatott a helyesírási hibáimra.
:)
Igen, biztosan óhatatlanul becsúszik néha, de mint tudjuk, az nem téved, aki...nem tesz semmit, vagy...halott.
(Hozzátenném, elég gyakran előfordul, hogy szándékosan vétek, ha fokozni akarok valamit. De ez csak a saját oldalamnál fordulhat elő! )

A kérdés: ki lesz a sikeresebb?
Ők, vagy én?
:)
Hát persze.
MI.




                                                      


 

 "Jó napot, jó ..."

Eddigi bejegyzéseimből le lehetett vonni néminemű konzekvenciát rólam.
De nem magam vagyok itt a lényeg, hanem az, hogy munkában nem ismerek tréfát.
Persze, írtam már olyan hírlevélsorozatot,ami nyílászáró - cseréről szólt, és a humor vitte a vállán a mondanivalót, de írtam olyat is - szintén hírlevélsorozat - , ami mást kívánt meg, de ez sem nélkülözte a játékosságot. Nem szabad unalmas szöveget írni. Az olvasó elkattint, félredobja, más után néz. Nem szabad hagyni, hogy megúnja, elunja a sorokat.
Bármit meg lehet írni úgy, hogy az ne legyen lapos.
A figyelmet folyamatosan fenn kell tartani!

Aztán írtam a halálról.
Írtam az alkoholizmusról...
A női körülmetélésről...
És még írtam sokmindenről.
( Itt olvashat többet.)
A marketingszöveg -, a reklámszöveg -, a honlapszöveg írás, névnapi köszöntő, vagy esetleg halotti búcsúztató, mind - mind megkívánja a minőséget.
Nem csak a tartalmi, hanem a formai minőséget is.

Kereskedünk.
Ön is, mi is eladunk. Mi a tartalmat, a formát áruljuk, ezekkel adja el Ön a termékeit.
Nagyon nem mindegy, melyik szövegírót, webdizájnert választja.

Ha Ön a keresőben kutat, és átböngészi a kínálatot, látni fogja, érezni fogja ki, mire képes egy reklámszöveggel kapcsolatban.
Nem, dehogy kellenek referenciák az oldalra. 
Elég, ha elolvassa a bemutatkozást.
Komoly, szigorú, van benne fantázia? Mit érez, mikor olvassa? Mint a tanárnéni előtt az iskolában feleléskor? Vagy egy sor után elkattint? Esetleg azt mondja: igen, ő az én emberem, ő tudni fogja, mit szeretnék, ő megírja nekem azt, amire nekem szükségem van ahhoz, hogy eladjam a termékemet, hogy felköszöntsem jutkátjaniterzsit, ő hatékony lesz, korrekt, és időt, energiát nem sajnálva fog mindekttőnk érdekében dolgozni.
Hiszen a sikerért áldozatot kell hozni.
Az áldozat a marketingszöveg írásakor, a weblap létrehozásakor, arculati tanács adásakor, domain név vásárlásakor, stb., az energia, idő, áramdíj, agyi befektetés, a hátfájás :), könnyezés a monitor miatt...
A megrendelő pedig pénzt áldoz.
Pénzt áldoz, de ezt BEFEKTETÉSNEK hívjuk.
Ami megtérül.
Megtérül, ha a megfelelő emberek munkájába fekteti.
Teszem azt, a MI munkánkba.
Ki az a MI?
Egyelőre két külön oldalon "futunk".
Ezt már valószínűleg ismeri, de nem győzöm hangsúlyozni.:))
Hamarosan átalakul a szövegírással kapcsolatos üzleti oldalam
Társamé egyelőre marad a régi, weblap készítéssel kapcsolatos.oldal.

Mára ennyi, visz...olvasásra!





 

"Jó napot, jó...! " 

Olvastam különféle reklámszövegírással, marketingtanácsadással foglalkozó blogon, egyéb okos, értő oldalon, hogy igen a blog jó, a blog szép, a blog kell.
Nem is ezen akarok én most izélni.

Leírják, mi a jó marketingblog kritériuma.
Amin fennakadtam, az a következő.
Legyen minőségi, komoly, stb.

Hm.
Persze, ha unalmas sorokat akarnék NEMOLVASTATNI, akkor sima száraz dumával idegépelhetném, hogy így, úgy, amúgy csinálom.
Ahogyan ezer+1 oldalon olvashatta már mindenki.

:)
Nem, én nem vagyok mindenki, ezért (is) vagyok hatékony marketing-, és reklámszövegíró.
Pofátlan vagyok.
Mert hódítani akarok.
És pofátlan vagyok, mert hódítani akartok.
Aki engem választ szövegírónak, az nem csak az előadást láthatja a színpadon, hanem a színfalak mögé is benézhet.

Amúgy meg, roppantul szeretném, ha szórakoztatóan reklámoznám magam, illetve a marketingszövegvagyamitakartok-ot, és nem állok be az unalmas szövegírók tömött és izzadtságszagú sorába.:)

Mert így kíváncsiak lesztek mit is tudok én.
:)
És ha kíváncsiak lesztek, érdekelni fog benneteket, mit árulok.
Ha pedig szükség lesz rám, benne lesz a tudatotokban, hogy "valahova elmentettem annak a kissé őrültféle, de hozzáértő marketing szövegírós csajnak a blogját/web - /és vagy landing page- oldalát ".
Tessék, hogy egyszerűbb legyen a későbbiekben, megint megmutatom (én már csak ilyen exhibicionista vagyok:)) :
http://szovegem.com/

(Csak mivel blog, elárulom, most megyek, és bepakolok a mosógépbe.:) Aztán jövök vissza, be kell fejeznem egy hatékony reklámszöveget, ami egy könyvelőirodának készül.:))

"Jó estét, jó...".
Knézy szlogenje helyett ki kellne találnom valami sajátot.
Mert ugye, hogyan jövök én ahhoz, hogy plagizáljak?

Hát, ha jobban belegondolok, van, hogy a másét (is) használom.
Teszem azt, ha pl. tanulmány  írásra, ismeretterjesztő-, termékismertető szöveg megírására kapok felkérést, és anyagot gyűjtök.
Mert hogy is van ez?
Leülök.
Kiürítem az agyamat, adott feladatra koncentrálok.
(Méghozzá úgy, hogy előtte tisztázom, milyen stílusban íródjon majd a marketing szöveg.)

(No, most itt többféle variáció szokott előfordulni a folytatást illetően.
Vagy ezer ötlettől kattog, vagy tök üresen kong a fejem.
Előbbinél körbejárom a koncepciókat, megízlelem, próbálok egy logikus vonalat felépíteni.
Ha ez sikerül, fejben már kész is! :).
Utóbbinál?
Eldőlök, mint a rohadt nád.:))  /Ezt ma hallottam, marhára tetszik. Kösz Piroska./
Kicsit agyalok, de tudom, hogy ilyenkor megette a fene az egészet, mert nincs ihletem, ötlet anyó nem locsog, reklám manó nem karattyol, szlogen szilvi nem nyilatkozik, marketing mester is kussol.
Így hagyom a fenébe az egészet. Ismerem magamat, tudom, ami késik, hamarosan jön.:))

Szóval, a plagizálás...
Az ember nyit egy ablakot, google- ba bepötyögi kíváncsiságának tárgyát.
Drága kiad többmillió oldalt jobb/rosszabb esetben.
Átfutom.
Megnyitom.
Ketetek, kutatok.
Linkeket kopizok.
Olvasok, hasonlítok, írok, olvasok, hasonlítok, kopizok, írok, hasonlítok...

A végeredmény általában egy marha hosszú kutatási halmaz.
Ebből szedem magamnak össze - persze, amennyiben tényekre épülő melóról van szó - ,a tényeket.
Ha pl. egy "sima" termékismertetőről van szó, és a megrendelő nem küld nyers-, vagy alapanyagot, akkor is sok meló van vele. Nem írhatok olyasmit, amit nem ismerek a velejéig.:)
Szóval.

Mikor mindez megvan, megint dőlök, mint az a bizonyos, és kissé átvedlem skizofrénné.
Beleképzelem magam az eladó, majd a (lehetséges) vevő bőrébe, sőt az olvasóéba is.
Elképzelem, hogyan mondanám el, hogyan győzném meg a vásárlót arról, hogy az én termékemet vegye meg.
Aztán csirib - csiribá, vevő leszek, és megfogalmazom magamnak, ha én adott termékre áhítozom, mit is szeretnék tudni, róla, mit kell tudni róla.

Mikor aztán ez összeállt, mint a szomszéd ember a postásnővel, jöhet a fáklyásmenet.
Már "csak" írni kell.

A mai napra azt hiszem, ennyi bőven sok.
Menjünk aludni!

Szlogen...
...szlogen...
.szlo.
..gen...

:)
Jó éjt!
(Nem, nem ez lesz a szlogen.:))